„Minden, ami növekszik, az egyszer elpusztul” Végidők az irodalomórán

Jelen tanulmány az általános és középiskolai olvasóvá nevelés diskurzusához, illetve a populáris irodalom, azon belül is az SF-zsáner tanórai alkalmazásának kérdésköréhez kíván kapcsolódni – óravázlat-készítést támogató anyagként. A zsáner szakértői úgy látják, az SF-írások nemcsak az irodalmi szövegek működési módjának megvizsgálására, az irodalom történetének egy különle ges aspektusának bemutatására biztosítanak kiváló lehetőséget, hanem saját társadalmi valósá gunk megértésére is. Mindemellett elfogadásra / testvériségre, környezettudatosságra nevelésre és a kritikai gondolkodás, illetve a kreativitás fejlesztésére is alkalmazhatók. „Az SF egy ajtó, mely a diák számára rányílhat a többi tantárgyra, tudományra, gondolkodási módra, az egész személyiséget aktiváló életterületekre: történelemre, pszichológiára, vallásra, gazdaságra, szocio lógiára, ismeretelméletre, filozófiára és persze a természettudományokra” (Domokos 2019a). A ma egyre népszerűbb posztapokaliptikus és disztopikus SF-történetek közül e tanulmány ezúttal – egy konkrét kortárs magyar SF-kisprózán, az Aranyösvényen c. rendhagyó „posztapokaliptikus szegénylegény-történet” társadalomkritikai aspektusainak bemutatásán keresztül – a posztapo kalipszis, a végidők reprezentációjával foglalkozik, s magáról a szubzsánerről igyekszik pár meg állapítást tenni, s néhány más kortárs SF-re is felhívni a tanárok, diákok figyelmét